Időtartam
A szabadságvesztés életfogytig vagy határozott ideig tart. 
A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) változtatott a határozott ideig tartó szabadságvesztés lehetséges időtartamán, ezért jelenleg annak legrövidebb időtartama három hónap, leghosszabb tartama 20 év, különös vagy többszörös visszaesőként történő elkövetés , bűnszervezetben való elkövetés, illetve halmazati vagy összbüntetés esetén 25 év. A Btk. tehát felemelte a generális maximumát a szabadságvesztésnek, mivel az korábban 20 év volt.
Míg a határozott ideig tartó szabadságvesztés a felelősségre vonás általános feltételeivel rendelkező 14. vagy adott esetben 12. életévét betöltött elkövetővel szemben kiszabható , addig az életfogytig tartó szabadságvesztés csak a bűncselekmény elkövetésekor 20. életévét már betöltött személlyel szemben szabható ki.
Az ítélkező bíróság az életfogytig tartó szabadságvesztést kimondó ítéletében arról is dönthet, hogy az elítélt soha többé nem helyezhető szabadlábra. Ebben az esetben az életfogytig tartó szabadságvesztés – a köztársasági elnök által alkalmazható kegyelem lehetőségét nem számítva – valóban életfogytig tart és ezzel hatályos szankciórendszerünk legszigorúbb büntetésévé válik. Ezt nevezzük tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésnek. Az Alaptörvény szintjén is megjelenik az ilyen büntetés kiszabásának a lehetősége, az Alaptörvény ezt a büntetést szándékos , erőszakos bűncselekmény esetén engedi meg. Ennek megfelelően a Btk. is meghatározza azokat a bűncselekményeket, amelyek esetében tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést lehet alkalmazni. Ezek között szerepelnek például az emberölés vagy az emberrablás minősített esetei , a terrorcselekmény vagy az apartheid bűncselekménye. , Feltétel azonban a tételesen felsorolt valamennyi bűncselekmény esetén, hogy azokat személy vagy dolog elleni erőszakkal kell elkövetni. A Btk. alapján van két olyan esetkör, amikor a bírónak kötelező tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést kiszabnia akkor, ha valaki a felsorolt bűncselekményt követi el: így, ha
- az elkövető erőszakos többszörös visszaeső , vagy
- a törvényben meghatározott bűncselekményt bűnszervezetben követte el.
További új szabályként jelent meg a közelmúltban a „három csapásként” közismertté vált szabály. Ez arról szól, hogy a Btk. által személy elleni erőszakos bűncselekmények körébe (lásd: , így például az emberölés , a rablás , szexuális erőszak , hivatalos személy elleni erőszak vagy a kényszerítés ) tartozó bűncselekmények esetén a törvény szigorúbb büntetéskiszabási szabályokat állít fel. Így az erőszakos többszörös visszaesőkénti minősülés esetén bizonyos esetekben az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni. Erre akkor kerül sor, ha az erőszakos többszörös visszaesőkénti minősülést megalapozó ilyen bűncselekmény felső határa a kétszeresére emelés esetén a húsz évet meghaladja vagy a törvény szerint a bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető. A Btk. eredetileg szigorúbb szabályokat tartalmazott a halmazatban elbírált bűncselekményekre is hasonló esetben. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor a 23/2014. (VII. 15.) AB határozatban megállapította, hogy a „halmazatra vonatkozó három csapás”-nak nevezett szabály alaptörvény-ellenes, és a vonatkozó rendelkezést visszaható hatállyal megsemmisítette. Mindezek alapján jelenleg nem létezik ilyen szabályozás a halmazati büntetések esetén.
A büntetés végrehajtása során az elítéltnek szünetelnek a törvényben meghatározott jogai, így különösen azok, amelyekre – ha a bíróság az elítéltet eltiltotta a közügyek gyakorlásától – a közügyektől eltiltás kiterjed. Fel kell hívni a figyelmet a választójoggal kapcsolatos azon fontos közelmúltbeli változásra, hogy annak gyakorolhatósága a szabadságvesztés töltése során a közügyektől eltiltáshoz kötődik. Korábban ugyanis nem gyakorolhatta választójogát az, aki jogerős ítélet alapján szabadságvesztés büntetését töltötte. Az Alaptörvény azonban úgy rendelkezik, hogy csak az nem rendelkezik választójoggal, akit bűncselekmény elkövetése miatt a bíróság a választójogból kizár. Vagyis az Alaptörvény, és ennek nyomán a törvények alapján is külön bírói döntéshez kötődik ez a fajta jogkorlátozás, a korábbi, a szabadságvesztés töltéséhez kötött általános tilalom nem felelne meg ennek az alkotmányos előírásnak.
Végrehajtási fokozatok
A szabadságvesztés kapcsán a bíróságnak rendelkeznie kell a büntetés végrehajtási fokozatáról is. A törvény alapján a szabadságvesztést három büntetés-végrehajtási fokozatban lehet végrehajtani. A büntetés-végrehajtási fokozatok között a különbség több vonatkozásban is megjelenik. A legszigorúbb a fegyház fokozat, míg a legenyhébb a fogház fokozat. A legáltalánosabb büntetés-végrehajtási fokozat a hierarchiában középen elhelyezkedő börtön, amely a leggyakrabban alkalmazott büntetés-végrehajtási fokozat is egyben. Speciális körülményeket mérlegelve tér el ettől a jogalkotó az enyhítés – fogház -, illetve a szigorítás – fegyház – irányába. Az egyes fokozatok közötti különbségek elsősorban az elítéltek belső mozgásának, munkáltatásának, életének és lehetőségeinek különbözőségéből adódnak.
Fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés
A fokozatok kapcsán a törvény pontos meghatározást ad. Így fegyházban kell végrehajtani az életfogytig tartó szabadságvesztést; illetve a háromévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztést, ha azokat a törvényben meghatározott, súlyosnak tekintett bűncselekmény miatt (például állam vagy emberiség elleni bűncselekmény , , terrorcselekmény , lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés vagy emberölés ) miatt szabták ki. Végül szintén fegyházban kell végrehajtani a kétévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztést is, ha az elítélt többszörös visszaeső vagy a bűncselekményt bűnszervezetben követte el.
Börtönben vagy fogházban végrehajtandó szabadságvesztés
Börtönben kell végrehajtani a szabadságvesztést – az iménti eseteket kivéve -, ha bűntett miatt szabták ki vagy vétség miatt szabták ki és az elítélt visszaeső. ,
Fogházban kell végrehajtani a vétség miatt kiszabott szabadságvesztést, kivéve, ha az elítélt visszaeső. ,
Eltérés a törvény által előírt fokozattól
A büntetéskiszabás körében a jogalkotó lehetőséget biztosít arra, hogy a bíróság a törvény által előírt végrehajtási fokozattól eltérjen. Így a bíróságnak a büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre – különösen az elkövető személyiségére és a bűncselekmény indítékára – tekintettel lehetősége van a törvényben meghatározotthoz képest eggyel enyhébb vagy eggyel szigorúbb végrehajtási fokozatot meghatározni, ez azonban nem alkalmazható a tényleges életfogytig tartó, illetve az erőszakos többszörös visszaesővel szemben kiszabott szabadságvesztés esetén.
Már nem a Btk. szabályozza azt az esetet, ha nem a büntetés kiszabásakor, hanem a szabadságvesztés végrehajtása során változik meg oly mértékben pozitívan vagy negatívan az elkövető személyisége, amely szükségessé teszi az ítéletben meghatározottól eltérő végrehajtási fokozat alkalmazását. A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény alapján a szabadságvesztés végrehajtására eggyel enyhébb fokozat akkor jelölhető ki, ha – különösen az elítélt személyiségére, előéletére, egészségi állapotára, a szabadságvesztés során tanúsított magatartására, az elkövetett bűncselekményre, a szabadságvesztés tartamára, a társadalomba való beilleszkedési készségére tekintettel – a büntetés célja a szabadságvesztés enyhébb fokozatban történő végrehajtásával is elérhető.
Eggyel szigorúbb fokozat akkor jelölhető ki, ha az elítélt a büntetés-végrehajtás rendjét ismételten vagy súlyosan megzavarta.
Nem jelölhető ki enyhébb fokozat, ha az elítélt a szabadságvesztésből a feltételes szabadságra bocsátásig esedékes időtartam felét nem töltötte le, ha az elítélt feltételes szabadságra nem bocsátható és a szabadságvesztésnek fegyházfokozatban a felét, börtönfokozatban az egyharmadát nem töltötte le, ha szabadságvesztésből fegyház fokozatban legalább egy évet, börtön fokozatban legalább hat hónapot nem töltött le, ha erőszakos többszörös visszaeső, ha a bűncselekményt bűnszervezetben követte el vagy ha tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést tölt.
Feltételes szabadságra bocsátás
Az elítéltekkel szemben alkalmazható egyik leghatásosabb nevelési eszköz a feltételes szabadságra bocsátás intézménye. Ennek lényege, hogy a büntetés meghatározott részének letöltése után lehetőséget biztosít az elítélt számára a társadalomba való visszailleszkedésre. Abban az esetben, ha az elítélt feltételes szabadságra bocsátását követően betartja a rá vonatkozó magatartási szabályokat, törvénytisztelő életmódot folytat, akkor a feltételes szabadság letelte után büntetése kitöltöttnek minősül. ,
Objektív feltételek
A törvény a feltételes szabadságra bocsátás objektív és szubjektív feltételeit különbözteti meg. Az objektív feltétel a szabadságvesztés meghatározott részének kitöltése. Ez a kiszabott szabadságvesztés kétharmad, visszaesők esetén háromnegyed részének a letöltése. Minimum időtartam a három hónap; ennek hiánya kizárja a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét. Rövidebb tartamú szabadságvesztés esetén, azaz ha a kiszabott büntetés az öt évet nem haladja meg, különös méltánylást érdemlő esetben az ítélkező bíróság kimondhatja, hogy az elítélt a büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. Ez utóbbi szabály nem alkalmazható többszörös visszaesők esetében. A Btk. további korlátokat állít fel a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét illetően, azaz részletesen meghatározza azokat az esetköröket és bűncselekményeket, amelyek esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége kizárt.
Szubjektív feltételek
Az objektív feltételek mellett a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény szubjektív feltételként határozza meg azt, hogy arra akkor kerülhet sor, ha az elítélt büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartására, valamint arra a készségére tekintettel, hogy törvénytisztelő életmódot fog folytatni, alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető. Az elítélt eddigi kifogástalan magatartása vonatkozásában a büntetés-végrehajtási bíró számára elsősorban a büntetés-végrehajtási intézet véleménye lesz az irányadó, míg a jövőbeni készség tekintetében az elítélt nyilatkozatán túl egyéb objektív körülményeket is vizsgálnia kell, mint például az elkövető családi körülményei, esetleges munkába állásának lehetőségei, megélhetési forrásai. Ezek ugyanis jelentős mértékben alátámaszthatják az elkövető nyilatkozatát és a törvény által – a büntetési cél megvalósulása kapcsán – igényelt alapos okot szolgáltathatják. Vannak olyan elkövetők, akiknél kizárt a feltételes szabadságra bocsátás valamennyi törvényi feltétel fennállta esetén is. E csoportba tartozik például az az elítélt, aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el vagy az erőszakos többszörös visszaeső. ,
Feltételes szabadság életfogytig tartó szabadságvesztés esetén
Nem tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés esetén szintén lehetőség van az elítélt feltételes szabadságra bocsátására. Itt a szabályozás annyiban más, hogy annak legkorábbi időpontját az ítélkező bíróság még az ítéletében meghatározza. Ez legalább 25 év, legfeljebb 40 év. A feltételes szabadságra bocsátás szubjektív feltételeinek ilyen esetben is fenn kell állniuk, s a büntetés-végrehajtási bíró döntésén múlik, hogy például a 25, 30 vagy például 40 év letelte után lát-e lehetőséget az elítélt feltételes szabadságra bocsátására.
A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kegyelmi eljárásban történő felülvizsgálata
Érdemes megemlíteni, hogy a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésből, mint ahogyan azt a neve is mutatja, nem lehetséges a feltételes szabadságra bocsátást kezdeményezni. Ugyanakkor a jogalkotó 2015. január 1-jétől az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: Bíróság) egy döntése alapján a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek esetében egy speciális, nem kérelemre induló, hanem hivatalból kötelezően lefolytatandó kegyelemi eljárást vezetett be, melynek szabályait a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvényben helyezte el. Ezzel biztosítja a magyar jogrendszer a Bíróság ítéletében kifejtett azon követelményt, hogy a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek esetében legyen olyan eljárás, amely során – ha a szabadságvesztésből már megfelelő hosszúságú idő eltelt – vizsgálható, hogy a büntetés büntetőpolitikai indokai továbbra is fennállnak-e.
Feltételes szabadságra bocsátás joghatása
Amennyiben a feltételes szabadságra bocsátás kérdésében a bíróság igenlően dönt, akkor annak tartama azonos lesz a szabadságvesztés hátralévő részével, de legalább egy év, életfogytig tartó szabadságvesztés esetén pedig 15 év. , Ezen időtartam alatt az elítéltnek törvénytisztelő életmódot kell folytatni ahhoz, hogy a büntetése kitöltöttnek minősüljön.
Abban az esetben, hogy ha a feltételes szabadság ideje alatt, illetve a feltételes szabadság alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, akkor a bíróság köteles a feltételes szabadságot megszüntetni. ,
Ha a bíróság ezen új bűncselekmény miatt más büntetést szab ki, dönthet a feltételes szabadság megszüntetése mellett. Ebben az esetben a szabadságvesztés úgy folytatódik tovább, mintha az elítélt feltételes szabadságra bocsátására nem került volna sor. Ha az ítélet jogerőre emelkedését megelőzően elkövetett cselekmény miatt ítélik el az elkövetőt a feltételes szabadság alatt, akkor a feltételes szabadság nem megszűnik, hanem félbeszakad és az új elítélés miatti büntetés kitöltését követően tovább folyik. ,
Az elzárás
Ki kell emelni, hogy a Btk. új büntetési nemként bevezette az elzárást, amely szélesíti a bíróság által alkalmazható joghátrányok körét. A törvényjavaslat indokolása alapján az elzárás egy olyan, szabadságelvonással járó büntetés, amely főként azokkal az elkövetőkkel szemben alkalmazható, akikkel szemben szociális, gazdasági, családi vagy életkori viszonyaikra tekintettel más büntetés kiszabása célszerűtlen, illetve az elzárás büntetés hatékonyabban szolgálhatja a speciális prevenciót. A Btk. további korlátokat állít fel a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét illetően, azaz részletesen meghatározza azokat az esetköröket és bűncselekményeket, amelyek esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége kizárt. Másrészt a különös rész bizonyos bűncselekményeket eleve elzárással büntethetőnek minősít, ilyen esetben az elzárás helyett vagy amellett – a szabadságvesztésen kívül – bármilyen más büntetés, vagy több büntetés is kiszabható. Ilyen bűncselekmény például a méreggel visszaélés , a tanúvallomás jogosulatlan megtagadása , vagy az önkényuralmi jelkép használata. Az elzárás 5 és 90 nap közötti tartamban szabható ki.
Forrás: magyarorszag.hu
