Egy korábbi írásban (IDE kattintva olvasható) már bemutattam a gyermektartásdíj mértékének meghatározásával kapcsolatos főbb tudnivalókat. A gyermektartásdíj összegének meghatározásánál a bíróság köteles feltárni a gyermek indokolt szükségleteit, ami jelentősen befolyásolhatja a tartásdíj összegét. Hogy mik is azok a szükségletek, amiket a bíróság figyelembe vesz a tartásdíj megállapításánál, az alábbi írásból kiderül.

A gyermek alapszükségletei

Az alapszükséglet a gyermekkel kapcsolatos megélhetéshez, az egészségügyi ellátáshoz, a neveléshez és a taníttatáshoz szükséges rendszeres kiadásokat jelenti. Egyértelmű, hogy a gyermek lakhatásával, élelmezésével, ruházkodásával, tisztálkodásával, gyógykezelésével és az óvodai vagy iskolai költségekkel kapcsolatos kiadások alapszükségletnek minősülnek. De vajon az informatikai eszközök, a sportfoglalkozások, kulturális programok, illetve a különböző speciális étrendek biztosítása során felmerülő kiadások indokolt szükségletnek minősülnek? Mi a határ a gyermek tényleges szükséglete és a luxusigények között?

Az alapszükségletekkel kapcsolatos bírósági gyakorlat

Az informatikai eszközök megítélésében a bírói gyakorlat egyértelmű: a technikai eszközök, például a mobiltelefon és a számítógép mind alapvető kelléke a gyermek szükségleteinek, így alapszükségletnek minősülnek. A bíróság a gyakorlatban ugyancsak alapszükségletként kezeli a gyermek zsebpénzét, az iskolán kívüli oktatási, tudományos, művészeti vagy sporttevékenységet, tehát például a nyelvórákat, zenetanulást vagy sportolást. A gyermekkel kapcsolatos egyéb egészségügyi kiadások is alapszükségletnek minősülnek a bírói gyakorlat szerint, vagyis a különböző gyógyszerek, vitaminok, gyógytorna, ételallergia esetén pedig a speciális élelmiszerekkel kapcsolatos költségek. Egészségügyi kiadásnak minősül továbbá a szemüveggel és fogszabályzóval kapcsolatos költség is. Indokolt szükséglet ezen felül a gyermek fejlesztésére szolgáló különóra.

Bár fentebb az olvasható, hogy a gyermek taníttatása alapszükségletnek minősül, azonban nem ilyen egyértelmű a helyzet abban az esetben, ha magániskolában tanul. Ilyenkor a bíróság azt vizsgálja, hogy a szülők közösen döntöttek-e az egyébként luxuskiadásnak minősülő magániskola igénybevételéről. Ha közösen döntöttek, de utóbb a tartásdíj fizetésére köteles szülő meggondolja magát, teljesítőképessége esetén a jelentős mértékű tartásdíjat továbbra is fizetnie kell. Ha viszont csak az egyik szülő dönt a magániskolai oktatás mellett, a különélő szülő még akkor sem kötelezhető a magas tandíjat is magában foglaló tartásdíj fizetésre, ha a jövedelme azt egyébként lehetővé tenné.

Luxuskiadások

A luxuskiadás nem tartozik az alapszükségletek körébe, így megtérítését a bíróság általában elutasítja, finanszírozása pedig csak akkor várható el, ha azt a kötelezett önként vállalja. Az, hogy mi minősül luxuskiadásnak, nincs konkrétan meghatározva, bírói gyakorlat álláspontja szerint luxuskiadásoknak minősülnek azok a kiadások, melyek a gyermek tényleges szükségleteit figyelembe véve indokolatlanok, vagy eltúlzottak. Ilyen lehet például egy költséges külföldi iskolai út vagy drága lovagló órák.

A gyermektartásdíj összegének megállapítása során tehát fontos szerepet játszik a gyermek alapvető szükségleteinek meghatározása. Ezen felül a bíróság vizsgálja mindkét szülő vagyoni viszonyát és jövedelmi helyzetét, a technika fejlődése miatt pedig az ezzel kapcsolatos bizonyítások egyre izgalmasabbak, ezekről IDE kattintva olvashat.