A válás ma már mindennapos dolog. Ügyvédként nem tudok tenni ellene, azonban meg tudom könnyíteni a házaspár dolgát azzal, hogy a közös megegyezés irányába terelve a párbeszédet segítek békésen és szakszerűen, a lehető legkevésbé fájdalmas módon menedzselni a folyamatot.

Az ügyvéd az a szakértő, akihez a válni kívánó fél jellemzően először fordul tanácsért. Miután a főbb jogi tudnivalókat részletezem (rövid összefoglaló ide kattintva elérhető), elkerülhetetlenül előkerülnek olyan kérdések, amelyek sokkal inkább pszichológiai, mint jogi természetűek. Ilyen kérdésekkel fordulok Mikula-Molnár Klaudia tanácsadó szakpszichológushoz , aki válaszaival segít eligazodni a legfontosabb kérdésben: „hogy a legjobb a gyereknek?”

TDM (dr. Túry Dániel Miklós ügyvéd): Klaudia, az első kérdésem a gyermekelhelyezéssel kapcsolatos. A minden alkalommal felmerülő kérdés, hogy honnét tudjuk előre, hogy mi a legjobb a gyereknek? Gondolok arra, hogy a válást követően egyik szülő csak bizonyos időközönként töltsön időt a gyermekkel („hétvégi apuka”), esetleg a gyerek hetente ingázzon a szülők lakhelye között? Nyugaton egyre divatosabb, hogy bérelnek egy ingatlant a gyermeknek állandó tartózkodáshelyéül és a szülők költöznek hetente váltva a gyerekekhez. Vélelmezzük, hogy a szülők anyagi helyzete és nyitottsága miatt bármire lehetőség van, mit válasszanak?

MMK (Mikula-Molnár Klaudia tanácsadó szakpszichológus): A gyermek elhelyezéssel és úgy egyáltalán a válással kapcsolatban is elmondható, hogy nincs egyetlen biztosan működő recept sem. Minden család más, minden gyermek más, tehát a megoldás is általában abban rejlik, hogy megtalálják azt a módszert, ami mindenki számára a legkomfortosabb. Ehhez a kulcs pedig minden esetben a kommunikáció. Azt szoktam mondani, hogy a szülők gyermekeik legnagyobb szakértői, mindenkinél jobban ismerik őket, így az elhelyezéssel kapcsolatban is érdemes átgondolni, hogy mi lehet az az út, ami saját gyermekeik számára leginkább járható.

Vannak azonban persze általános ajánlások. Ennél pedig az elsődleges szempont az életkor. Minél kisebb gyermekről beszélünk, annál fontosabb, hogy legyen egy biztonságot adó stabil otthona. Ahol az egyik szülővel él, és ahol a másik szülő (akár nem csak hétvégén, de szintén megbeszélés tárgya) látogathatja.

A megoldási módok szélesebb spektruma az életkorral nyílik ki, hiszen a nagyobb gyermekeket már érdemes is lehet bevonni egy ilyen döntésbe. Ez persze csak abban az esetben igaz, ha tényleg feltételezzük a szülők nyitottságát és egy olyan nyílt családi beszélgetésről beszélünk, ahol szabad véleményt nyilvánítani anélkül, hogy lojalitáskonfliktust kelljen átélnie a gyermeknek.

Emellett persze az lenne az ideális, ha a gyermek szabadon mozoghatna a két szülő lakása között. Ez azonban szintén csak akkor jöhet létre, hogyha a szülők nem egymáson szeretnének revansot venni a gyermeken keresztül és képesek egymással kommunikálni.

Vannak kollégák, akik azt tartják a legjobb és persze a legigazságosabb megoldásnak, hogy megosztott legyen a gyermek felügyelete és egy hetet az egyik, egy hetet pedig a másik szülőnél töltsön. Személy szerint én ezt a megoldást látom a legkevésbé szerencsésnek a gyermek szemszögéből. Hozzáteszem iskolapszichológusként így is láttam teljesen jól funkcionáló családot, de nem ez a jellemző. Az ide-oda “költözés”, az utazótáskában létezés általában nagyon fárasztó és nagyon gyors és rugalmas alkalmazkodást kíván a gyermekektől és szülőktől egyaránt. Ilyen esetben azt szoktam javasolni, hogy ha mindenképp ehhez a megoldáshoz ragaszkodnak, akkor minél hosszabb idő legyen két “költözés” között. Tehát már a két hét itt, két hét ott is sokkal gyerekbarátabb, mint az egy-egy.

Természetesen az sem igazságos, hogy az egyik szülő csak hétvégi szerepeket töltsön be gyermeke életében. Erre pedig az lehetne a megoldás, hogy hagyjuk a másikat is elmenni a gyerekért az iskolába, óvodába, bármikor, engedni, hogy elmenjenek együtt moziba, vagy a nagyszülőkhöz, stb. De ismét hangsúlyozom, hogy ez mind két felnőtt ember közötti érett kommunikációt igényel.

TDM: A következő gyakran felmerülő kérdés a szülői felügyelet joga. Van-e vajon létjogosultsága a közös felügyeletnek, vagy legyen inkább a felügyelet joga annál a szülőnél, ahol a gyermek lakik? A jogi háttér: Ha a házastársak közös szülői felügyeletben állapodnak meg, a kapcsolattartás kérdésében nem kell megegyezniük, a gyermek lakóhelyét azonban meg kell határozniuk. Ha a bíróság a szülői felügyelet gyakorlására az egyik szülőt jogosítja fel, a gyermekétől különélő szülő a szülői felügyeleti jogokat a gyermek sorsát érintő lényeges kérdések kivételével nem gyakorolhatja. A közös felügyelet a szülők folyamatos és összehangolt, békés együttműködését követeli meg. Találkoztál-e már ilyennel, mi a véleményed róla?

MMK: A közös felügyelet szerintem egy nagyon jó megoldás, de csak abban az esetben, ha ahogy fentebb is említettem, a két (érzelmileg is) érett felnőtt, mint szülőpàr képesek egymással a gyermek érdekében együttműködve kommunikálni.

Sajnos találkoztam már olyannal, hogy a szülők a közös felügyelet égisze alatt gyakorlatilag egymástól lopkodták a gyereket és ott próbáltak keresztbe tenni a másiknak, ahol csak lehet. Gondolom mondanom sem kell, hogy egy ilyen helyzet mennyire káros a gyermek számára és milyen bizonytalanságokat okoz.

Persze van számtalan jó példa is, amikor, valós a békés, összehangolt együttműködés, de ehhez mind a két fél szükséges.

TDM:  Él a társadalomban egy sztereotípia, miszerint a gyermeknek az édesanyjuk mellett van a helyük. Mi erről a véleménye?

MMK: Mindig az adott helyzetre és a gyermek érdekeire érdemes fókuszálni.

Így erre a kérdésre sincs egyértelmű válasz. Nem evidencia, hogy minden esetben az édesanya az ideális választás és nem csak azokra a helyzetekre gondolok, amiket a bíróság is egyértelműen az édesapa javára ítél.

Nagyobb gyermek esetén érdemes az ő véleményét (is) számításba venni, de életkor és persze nem függő is, hogy mikor melyik szülővel lehet nagyobb igénye a gyerekeknek szorosabb kapcsolatra. Az a legjobb, hogyha ezt a szülők rugalmasan tudják kezelni.

Összességében pedig az ilyen és hasonló kérdések felmerülésekor, azt szoktam mondani, hogy a gyermeknek mindig az a legjobb, ha minél többen szeretik. Ezt mind a válás, mind a felügyelet és kapcsolattartás kérdéskörében érdemes szem előtt tartani.

Nagyon szépen köszönöm Klaudiának a beszélgetést!