Az osztatlan közös tulajdonnal kapcsolatban számos probléma merülhet fel. Egy költségkímélő – mégis hatékony – megoldási javaslatot fogalmazok meg a cikkben, kiegészítve a korábban írtakat.
Egy korábbi írásban (ide kattintva olvasható) már részleteztem, hogy osztatlan közös tulajdonú ingatlan megvásárlása esetén milyen főbb lehetőségei vannak a tulajdonostársaknak a helyzet rendezése érdekében. Nem ismétlem magam, érdemes elolvasni a linkelt cikket.
Ha a tulajdonostársak úgy döntenek, hogy nem kívánják a leghatékonyabb, viszont legdrágább útját választani a közös tulajdon megszüntetésének (társasház alapítás), hanem helyette használati megosztással rendezik a kialakult helyzetet, a következő a javaslatom:
I)
- Ne elégedjenek meg „kettő tanús” okirattal, forduljanak ügyvédhez. Úgy tűnhet, hogy csak a saját forgalmam akarom növelni céltalanul, de nem:
heti szinten fordulnak hozzám tulajdonosok, akik rosszul (nem egyértelműen) megfogalmazott használati megállapodás miatt perlekednek; - a tapasztalatok szerint a rendezetlen állapotok normalizálása mellett azért van általában használati megállapodásra szükség, hogy az ingatlan megvásárlása esetén a bankok tudjanak hitelezni – ehhez pedig minden esetben szükséges az ügyvédi ellenjegyzés a banki szabályzatok alapján. Számos „vevőjelölt” azonnal továbbáll, ha nem áll rendelkezésre ügyvéd által ellenjegyzett használati megállapodás
II)
Ha új tulajdonostárs kerül képbe – amennyiben nincs lehetőség aláíratni egy új használati megállapodást -, javaslom, hogy irassanak alá vele egy „Záradékot”, amelyben magára kötelezőnek ismeri el a korábban az eredeti tulajdonosok által kötött megállapodást.
III)
És a legfontosabb, amiért a cikk tulajdonképpen született:
Adott egy helyrajzi számon 4 különálló lakásból álló ingatlan és 4 tulajdonos. A felek egymással használati megállapodást kötöttek, amelyből kiderül, hogy melyik tulajdonos melyik lakást használhatja. Az egyik tulajdonos használatában álló lakást holtig tartó haszonélvezet terheli a tulajdoni lap szerint.
Ügyfelem a saját tulajdonában és kizárólagos használatában álló lakást bérbe kívánja adni és a bérlőjét bejelenteni az ingatlanba. Ügyfelem a bérlőjével a kormányhivatalhoz fordult, hogy ezt az egyszerűnek gondolt ügyet elintézze, azonban ellenállásba ütközött: az ügyintéző közölte vele, hogy a haszonélvező aláírása is szükséges a bejelentkezéshez.
Utóbb kiderült, hogy a vonatkozó jogszabály kétértelmű szövege miatt nem alakult ki erre a helyzetre szilárd joggyakorlat, és egyes hivataloknál elfogadják kizárólag a tulajdonostárs hozzájáruló nyilatkozatát, máshol a haszonélvező aláírását is kérik – akkor is, ha nem is arra az ingatlanrészre vonatkozik a haszonélvezet. Nyilvánvalóan ez nagy probléma, amennyiben a haszonélvező nem közreműködő.
Javaslatom a következő a fentiekhez hasonló problémák legegyszerűbb elkerülése érdekében:
- ügyvéd által ellenjegyzet használati megállapodás aláírás;
- a megállapodásban a házrészek/lakások egyértelmű megszámozása;
- ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjéhez eljuttatni a fentieket és kérvényezni a „címképzést” – amelyről végzésben fog rendelkezni a jegyző
A fentiek elvégzését követően minden lakás – az osztatlan közös tulajdon ellenére – saját címet kap (pl. Nagy Lajos út 43/A; /B stb…), amelynek segítségével (tehát a végzés + használati megosztás bemutatásával) minden hivatali ügyintézés vagy akár bérleti szerződés megkötése is sokkal átláthatóbb, gördülékenyebb lesz, illetve növeli a bizalmat a vásárlók vonatkozásában.
