Az osztatlan közös tulajdonnal kapcsolatban számos probléma merülhet fel. Egy költségkímélő – mégis hatékony – megoldási javaslatot fogalmazok meg a cikkben, kiegészítve a korábban írtakat.

Egy korábbi írásban (ide kattintva olvasható) már részleteztem, hogy osztatlan közös tulajdonú ingatlan megvásárlása esetén milyen főbb lehetőségei vannak a tulajdonostársaknak a helyzet rendezése érdekében. Nem ismétlem magam, érdemes elolvasni a linkelt cikket.

Ha a tulajdonostársak úgy döntenek, hogy nem kívánják a leghatékonyabb, viszont legdrágább útját választani a közös tulajdon megszüntetésének (társasház alapítás), hanem helyette használati megosztással rendezik a kialakult helyzetet, a következő a javaslatom:

I)

  • Ne elégedjenek meg “kettő tanús” okirattal, forduljanak ügyvédhez. Úgy tűnhet, hogy csak a saját forgalmam akarom növelni céltalanul, de nem:
    heti szinten fordulnak hozzám tulajdonosok, akik rosszul (nem egyértelműen) megfogalmazott használati megállapodás miatt perlekednek;
  • a tapasztalatok szerint a rendezetlen állapotok normalizálása mellett azért van általában használati megállapodásra szükség, hogy az ingatlan megvásárlása esetén a bankok tudjanak hitelezni – ehhez pedig minden esetben szükséges az ügyvédi ellenjegyzés a banki szabályzatok alapján. Számos „vevőjelölt” azonnal továbbáll, ha nem áll rendelkezésre ügyvéd által ellenjegyzett használati megállapodás

II)

Ha új tulajdonostárs kerül képbe – amennyiben nincs lehetőség aláíratni egy új használati megállapodást -, javaslom, hogy irassanak alá vele egy „Záradékot”, amelyben magára kötelezőnek ismeri el a korábban az eredeti tulajdonosok által kötött megállapodást.

III)

És a legfontosabb, amiért a cikk tulajdonképpen született:

Adott egy helyrajzi számon 4 különálló lakásból álló ingatlan és 4 tulajdonos. A felek egymással használati megállapodást kötöttek, amelyből kiderül, hogy melyik tulajdonos melyik lakást használhatja. Az egyik tulajdonos használatában álló lakást holtig tartó haszonélvezet terheli a tulajdoni lap szerint.

Ügyfelem a saját tulajdonában és kizárólagos használatában álló lakást bérbe kívánja adni és a bérlőjét bejelenteni az ingatlanba. Ügyfelem a bérlőjével a kormányhivatalhoz fordult, hogy ezt az egyszerűnek gondolt ügyet elintézze, azonban ellenállásba ütközött: az ügyintéző közölte vele, hogy a haszonélvező aláírása is szükséges a bejelentkezéshez.

Utóbb kiderült, hogy a vonatkozó jogszabály kétértelmű szövege miatt nem alakult ki erre a helyzetre szilárd joggyakorlat, és egyes hivataloknál elfogadják kizárólag a tulajdonostárs hozzájáruló nyilatkozatát, máshol a haszonélvező aláírását is kérik – akkor is, ha nem is arra az ingatlanrészre vonatkozik a haszonélvezet. Nyilvánvalóan ez nagy probléma, amennyiben a haszonélvező nem közreműködő.

Javaslatom a következő a fentiekhez hasonló problémák legegyszerűbb elkerülése érdekében:

  • ügyvéd által ellenjegyzet használati megállapodás aláírás;
  • a megállapodásban a házrészek/lakások egyértelmű megszámozása;
  • ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjéhez eljuttatni a fentieket és kérvényezni a „címképzést” – amelyről végzésben fog rendelkezni a jegyző

A fentiek elvégzését követően minden lakás – az osztatlan közös tulajdon ellenére – saját címet kap (pl. Nagy Lajos út 43/A; /B stb…), amelynek segítségével (tehát a végzés + használati megosztás bemutatásával) minden hivatali ügyintézés vagy akár bérleti szerződés megkötése is sokkal átláthatóbb, gördülékenyebb lesz, illetve növeli a bizalmat a vásárlók vonatkozásában.